Communio 2018 3-4. szám – Hans Urs von Balthasar szellemi öröksége

Harminc éve halt meg Hans Urs von Balthasar (1905–1988). Szinte áttekinthetetlenül nagy és becses szellemi örökséget hagyott ránk. Balthasar óriási életműve ámulatba ejt, tiszteletre indít, magához vonz, roppant nagyságával talán kissé meg is riaszt, de még inkább ösztönöz és megismerésre, továbbgondolásra hív. Az évforduló alkalmával tematikus számmal tiszteleg a magyar Communio a 20. század egyik legnagyobb katolikus teológusának és a Communio Nemzetközi Katolikus Folyóirat társalapítójának, programadójának életműve előtt. Tesszük ezt azzal, hogy felidézzük a bázeli teológus szellemi örökségének egy-egy lényeges szempontját.

Az első helyen szólaljon meg maga Hans Urs von Balthasar Az egyszerűek hite című tanulmányával. E rövid írás gondolkodásának középpontjához vezeti az olvasót: Krisztus üdvözítő keresztjéhez, pokolra szállásához és föltámadásához, mely a minden elgondolhatónál nagyobb isteni szeretet dicsőséges tette; Jézus maradéktalan fiúi engedelmességéhez és feltétlen Atyára hagyatkozásához, melyre Isten választottainak hívő egzisztenciája az Ószövetségben és az újszövetségi szentek élete egyaránt rámutat; Jézus egyszerűségéhez, szegénységéhez, hitéhez, melyhez az egyszerűek hite hozzáformálódik. Ahhoz a középponthoz, mely szerves egységbe rendezi a hittartalmakat, s melynek egyedülállóságát az igehirdetésnek folytonosan jelenvalóvá kell tennie.

Második helyen Peter Henrici írását olvashatjuk arról, hogy Balthasar trilógiája mit kínál a mai katolikus teológiának. Az emeritus jezsuita filozófiatörténész Balthasar értelmező művészetének sajátosságait villantja fel, bevezet az egész európai szellemtörténetet és a világot locus salutisként és locus theologicusként tekintő balthasari értelmezésmódba, megjelölve azokat a pontokat is, ahonnét nézve maga a trilógia is új módon olvasható. Az ezután sorakozó tanulmányok mindegyike egy-egy sajátos szempontból azt igyekszik megvilágítani, hogy a keresztény hit és teológia középpontjából kiinduló balthasari gondolkodás miként törekszik meghaladni a nagy töréspontokat, melyek a modernitásban keletkeztek.

Martos Levente Balázs tanulmánya megmutatja, hogy Balthasar milyen szempontok figyelembe vételével olvassa a Szentírást, mellyel a történetikritikai és a teológiai-lelki bibliaértelmezés közötti hasadás felülmúlásához járul hozzá.

Puskás Attila írása annak a párbeszédnek a sajátosságait igyekszik vázolni, mely Balthasar gondolkodásában a filozófia és teológia között folyamatosan zajlik, s ezzel útmutatásul szolgálhat a filozófia és a teológia közötti újkori töréspont áthidalásához.

Kruppa Tamás Balthasar kontemplatív stílusú teológiájáról s annak forrásairól osztja meg gondolatait, s ezzel rávilágít arra, hogy a bázeli teológus miként ver hidat a tudományos igényű teológiai reflexió és az imádságból táplálkozó teológia között az újkorban kialakult szakadék fölött.

A tanulmányok sorát két olyan reflexió zárja, melyek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán ez év őszén tartott Balthasar-konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai. Mindkettő az emberi szabadság mibenlétének kérdését vizsgálja, mely a modernitás központi témája és programja, s melynek széttartó értelmezései végül töréshez vezettek a nyugati kultúrában teológia és profán gondolkodás, egyház és társadalom között.

Hermann Stinglhammer írása spekulatívabb természetű elemzését adja a véges emberi szabadság balthasari felfogásának, melynek drámai perspektívája valós alternatívát és teljesebb értelmezést kínál a szubjektivitás magába záruló öntörvényűségeként értett szabadságeszményével szemben.

André-Marie Jerumanis tanulmányában azt mutatja be, hogy Balthasar megközelítésében a keresztény szabadság hogyan valósul meg a személyre szabott küldetés teljesítése során, mely egyben az egyház és világ közötti viszony helyes értelmezését is kínálja.

A Balthasar szellemi örökségét felidéző tematikus számunk végén megemlékezünk Sághy Marianne-ról, a magyar Communio szerkesztőbizottságának hosszú éveken keresztül lelkes tagjáról, aki ez év őszén távozott közülünk a mennyei hazába. A folyóirat nevében Török József főmunkatárs búcsúzik tőle, melyet Baán Izsák OSB megemlékezése és Kálmán Peregrin OFM temetési beszéde követ.

Lux aeterna luceat ei!

Puskás Attila