Communio 2019 1-2. szám – Az Úr imája (I): „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”

Communio nemzetközi katolikus folyóirat 2015-ben tematikus sorozatot indított a Miatyánkról. A német és francia szerkesztőségek kiadványaiban az Úr imájáról szóló ötéves tematikus program immár a végéhez közeledik. A magyar Communio ez évi első összevont számával csatlakozik ehhez a teológiai programhoz, amikor merítve a Communio nemzetközi folyóiratcsalád szellemi kincseiből, ugyanakkor hazai teológusok munkájára is támaszkodva, a saját hasábjain szintén több éves sorozatot indít az Úr imájáról. A mostani első számunk a Jézustól tanult imádság megszólításával foglalkozik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. A cikkek két fókuszpont köré szerveződnek. Egyfelől Isten atyaságának a misztériumáról gondolkodnak, másfelől a Miatyánk imádságnak a jelentőségéről szólnak: a keresztény életben, a katolikus eucharisztikus liturgiában és a magyar irodalomban elfoglalt helyéről.

Első helyen Ludger Schwienhorst-Schönberger tanulmányával találkozik a kedves olvasó, aki annak a kérdésnek ered a nyomába, hogy Isten ószövetségi választott népe, s ennek nyomán Jézus és az Egyház miért Atyának nevezi Istent, amikor Istennek anyai vonásai is vannak. Ehhez a kérdéshez szervesen csatlakozik Martos Levente Balázs írása, aki az „Abba, Atya” jézusi megszólítás eredeti jelentését, ószövetségi előzményeit, a Miatyánkban és az újszövetségi hagyományban tovább élő visszhangjait vizsgálja. Ezt követi Jan-Heiner Tück tanulmánya, aki Isten atyaságának a misztériumáról a Nikaiai zsinat hitvallásának az összefüggésében gondolkodik, kimutatva azt a forradalmi újdonságot, mely a keresztény isteneszmét annak köszönhetően jellemzi, hogy Isten örök atyasága az örök Fiúval való lényegi relációján nyugszik. Az Isten atyaságának jelentésére reflektáló megfontolások után kiszélesedik a perspektíva, amikor a további írások szerzői a Miatyánk imádkozásának a lelkületét, a liturgiában betöltött kulcsszerepét, a belőle következő keresztény magatartást, és a hozzá kapcsolódó lelki atyaság természetét tárják fel. Itt első helyen Alexander Schmemann-nak a Miatyánkhoz fűzött szép és egyben lelkiismeret-vizsgálatra, lelki tisztulásra serkentő elmélkedésrészlete olvasható, melyet az újabb ortodox teológia jeles képviselőjének teológiai stílusáról szóló gondolatok vezetnek be Görföl Tibor tollából. Diósi Dávid tanulmányában a Miatyánk imádságnak a szentmisében betöltött kulcspozíciójáról fejti ki eredeti és érdekfeszítő megfontolásait liturgiatörténeti forrásokra, szövegszerkezeti és terminológiai elemzésekre egyaránt támaszkodva. Aki figyelmesen olvassa a szerző okfejtéseit a Canon Romanus és a Miatyánk belső összefüggéséről, az minden bizonnyal ahhoz is segítséget kap, hogy mélyebben értse és átélje az eucharisztia liturgiáját. A Jézustól tanult ima keresztény teológiai jelentését és hiteles imádkozásának feltételeit a kortárs kulturális-társadalmi közegbe ágyazva vizsgálja Török Csaba „posztmodern töprengéseiben”, melynek során éppúgy számba veszi az európai irodalomban toposznak számító apagyilkosság motívumának okait, mint az apa alakja utáni érzelmi vágyakozás jelenségét, majd a Fiú-Jézus által elénk élt és közvetített helyes Atya–gyermek kapcsolatban gyökerező hiteles keresztény ethoszt, melybe a Miatyánk imádkozásával gyakoroljuk be magukat. Ezt követően Görföl Tibor a lelki atyaság értelmezésének és gyakorlásának patrisztikus hagyományára irányítja figyelmünket, mely tradíció bölcsessége a modernitás és posztmodernitás atya-ellenességének, atyanélküliségének és egyben atya utáni vágyának zavaros és ellentmondásos helyzetében különösen is kiemelkedő jelentőséget nyer. A teológiai megfontolások sora után irodalmi kitekintéssel találkozhatunk, amikor Lukács László „A Miatyánk a magyar költészetben” című írását olvassuk. A szerző irodalmi tallózásának segítségével ízelítőt kaphatunk arról, hogy a reformáció, a huszadik század és a jelenkor jeles költői számára mit jelent Istent Atyának szólítani a Miatyánkból inspirálódó imával, s ugyanakkor a Miatyánkkot átköltő verssel egyszerre Istenhez és emberhez fordulni.

A szerkesztők azzal a reménnyel indítják útjára a Miatyánkról szóló tematikus sorozatot, hogy az Úr imájáról szóló megfontolások segítséget nyújthatnak keresztény hitünk és életünk középpontjának újrafelfedezéséhez, a Fiú-Jézusnak az Atyával való kapcsolatába történő teljesebb bevonódáshoz, a tanítványi, gyermeki, testvéri lelkület tudatosabb elsajátításához.

Puskás Attila