Communio 2022 supplementum – Szinodális Egyház

„Isten Egyháza szinódusra egybehívott. Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel és misszió cím jegyében az út 2021. október 9–10-én nyílik meg Rómában és azt követően október 17-én minden részegyházban. Alapvető állomás lesz a Püspöki Szinódus XVI. Általános Rendes Gyűlése 2023 októberében, melyet a részegyházakat ismét bevonó megvalósítás időszaka követ (vö. Episcopalis communio, art. 19–21).”1 Ezekkel a meglepő szavakkal kezdődik az a felkészítő dokumentum, mely segítséget kínál a Katolikus Egyház részegyházainak a szinódusi folyamatban való részvételre. A dokumentum kezdő mondatai két olyan újdonságot jeleznek, melyekkel Ferenc pápa sokakat meglepett az Egyházban. Egyfelől a Szentatya Isten egész Egyházát hívja szinódusra. Másfelől az Egyház szinódusa egy több szakaszból álló út, közös menetelés lesz, melyben a Püspökök Szinódusának kiemelkedő eseményét a részegyházak szintjén minden hívő részvételével zajló szinodális folyamat keretez, az előkészület és a megvalósítás ritmusa szerint. Ezzel a szinódus fogalma kinyílik kettős értelemben: a pontszerű eseményből az együtt-menetelés folyamata lesz, melynek alanya immár az egész Egyház. Az újdonságot jól jelzi, hogy a szinódus témáját megjelölő címben a II. Vatikáni zsinat két kulcskifejezése – a communio és a missio – mellé, pontosabban közé, odakerült a részvétel – participatio – fogalma, amely ugyan nem hiányzik a zsinati tanításból, de itt különös erővel és új összefüggésben jelenik meg. Azt a meggyőződést fejezi ki, hogy az Egyház közösségének építése és az Egyház missziójának teljesítése nagyrészt azon fordul meg, hogy sikerül-e ebbe bevonni a hívők összességét és megtalálni a részvétel megfelelő formáit. Maga ez a keresés sem történhet másként, csak közösen, ha azt akarjuk, hogy gyümölcsei jók és maradandóak legyenek. A Ferenc pápa kezdeményezésére elindult közös tanulási és tapasztalatszerzési folyamatnak éppen a közepénél tartunk. A Communio Nemzetközi Katolikus Folyóirat szerkesztőségei úgy döntöttek, hogy különszámot szentelnek a szinodalitás témájának hozzájárulva e reflexiós folyamat előbbreviteléhez. A magyar szerkesztőség által felkért szerzők – köztük három bíboros és egy püspök – szívesen vállalkoztak arra, hogy megosszák gondolataikat velünk és olvasóinkkal.

Az írások sorát Martos Levente Balázs tanulmánya nyitja meg, melyben a szerző feltárja a szinodalitás fogalmának bibliai alapjait az Apostolok Cselekedeteinek tükrében, különösen is fókuszálva az ún. „apostoli zsinat” eseményének elemzésére, ugyanakkor tágabb horizonton vizsgálódva figyelmet fordít a „közös utakról” beszámoló szentírási szövegekre is. Erdő Péter bíboros a szinodalitás eszméjének fegyelmi és hittani előzményeit vizsgálja a korai Egyház életében 2. és 3. századi, főként liturgikus szövegek – különösen is a Traditio apostolica – tanúsága alapján, s a püspök körül összegyülekező s a felszentelésben a tanácsadás Lelkét elnyerő presbiterek tanácsadó testületében azonosítja a szinodalitás ősi formáját. A bibliai és patrisztikus gyökereket kutató két bevezető jellegű tanulmányt követő írások két fókuszpont köré rendeződnek. Az első a szinodalitás kérdése az ökumenikus párbeszéd és az egyházak tapasztalatainak a tükrében. Edward G. Farrugia SJ a szinodalitás eszméjét, intézményes formáit és gyakorlatát mutatja be a kereszténység első évezredében az ortodox és katolikus párbeszéd látószögéből. Johannes Oeldemann, a paderborni Johann-Adam Möhler Ökumenikus Intézet igazgatója a szinodalitás ortodox tapasztalataira reflektál, amikor számba veszi a különböző típusú ortodox ekkléziológiai szemléletmódokat s a hozzájuk társuló szinodális gyakorlatokat azt kutatva, hogy a Katolikus Egyház mit hasznosíthat mindebből a maga életében, s mit tud felkínálni az ortodox egyházaknak az „ajándékok cseréje” jegyében. Az ökumenikus együttgondolkodás szép példája az a munkadokumentum, melyet az Ortodox-Katolikus Munkacsoport készített 2018-ban A közösség szolgálatában. A primátus és a szinodalitás kapcsolatának újragondolása címmel, melynek itt szisztematikus részét közöljük. Rowan D. Williams anglikán püspök, korábbi Canterbury érsek a szinodalitásról szerzett anglikán történelmi tapasztalatokról számol be kritikusan reflektálva a politikai demokrácia eljárásaival való kapcsolatra és felhívva a figyelmet a szinodalitás intézményes formái kiüresedésének a veszélyeire. Az ökumenikus fókuszponthoz tartozik a Keresztény Egységtanács elnökével, Kurt Koch bíborossal készített beszélgetés is, melyben árnyalt mérlegelését találjuk a szinodalitás kapcsán újra megélénkült sokoldalú ökumenikus párbeszédeknek. A szinodalitásról összeállított számunk másik meghatározó fókuszpontja a Katolikus Egyházban zajló szinodális folyamatra irányuló reflexió. Walter Kasper bíboros írásában mérleget von a II. Vatikáni Zsinat tanítása nyomán az egyházi élet különböző szintjein megtartott szinódusok pozitív és negatív tapasztalatairól és a jövőbe tekintve hangsúlyozza a tanácsadás, tanácskozás egyháztani jelentőségét az egyházban.
Astrid Kaptijn kánonjogi és teológiai szempontból vizsgálja a püspöki konferenciák egyháztani helyzetét, s tesz javaslatokat az intézményi működés módosítására a szinodalitás eszméjének fokozottabb érvényesítése érdekében. Török Csaba azt a kérdést válaszolja meg írásában, hogy Ferenc pápa tanítása milyen új impulzusokat kínál a szinodalitás eszméjének és gyakorlatának elmélyítéséhez, s ennek milyen ekkléziológiai forrásai és következményei vannak. Stefan Oster passaui püspök a németországi „Szinodális Út” tapasztalatairól készít kritikus mérleget, ráirányítva a figyelmet azokra a lényeges egyháztani és teológiai súlyponteltolódásokra, melyek azzal a veszéllyel járhatnak, hogy a világegyháztól elkülönülő „külön utas” folyamattá teszik a német szinodális utat.

Különös megtiszteltetés a magyar szerkesztőségnek és a Communio folyóirat nemzeti szerkesztőségekből álló közösségének, hogy felkérésünkre Ferenc pápa előszót írt kiadványunkhoz. Nagy öröm, hogy a Szentatyának ezzel az előszavával adhatjuk olvasóink kezébe a szinodalitás témájáról összeállított számunkat, azt az új lelki erőt és egyházi megújulást kívánva a közös úton haladóknak, melyben Ferenc pápa a szinodális út célját látja: „Mindannyian vágyakozunk arra, hogy lelkileg megújuljon az egyház. Nem azt akarjuk, hogy megszakadjon a kapcsolat az egyház korábbi útjával, hanem azt, hogy új lelki erővel induljunk neki az útnak. Érzékeny figyelemmel észre akarjuk venni az idők jeleit, pontosan tudva, hogy nem keverhetők össze a korszellemmel.”

Puskás Attila