Communio 2023 3-4. szám – Hiszek a Szentlélekben

A keresztségi liturgia és hitvallás trinitárius szerkezetét, s ezzel együtt az Egyház szentháromságos hitét tükröző Apostoli hitvallás az Atya és a Fiú után, harmadik helyen, egyetlen rövid tőmondatban szól a Szentlélekről: „Hiszek Szentlélekben”. Miközben a mindenható Atya cselekvéseként a teremtést, az Egyszülött Fiú tevékenységeként Jézus Krisztus üdvözítő küldetésének kiemelkedő eseményeit említi, addig a Szentlélek személyéhez kifejezetten nem rendel hozzá üdvrendi cselekvést. Valójában és bennfoglaltan azonban ezt megteszi azoknak a hitigazságoknak a felsorolásával, melyek különösképpen is a Lélek tevékenységéhez köthetők. A Szentlélek megvallása mintegy bevezetője a katolikus Anyaszentegyház, a szentek közössége, a bűnök bocsánata, a test föltámadása és az örök élet megvallásának. A Szentlélek az evangélium hirdetése és a szentségi cselekmények révén az Egyházat éltető, megszentelő, egységbe fűző, bűnbocsánatban megújító Lélek, aki egyben a testi föltámadásban véglegesen újjá teremtő és az örök életben célba juttató Lélek. A 381-es Nicea-konstantinápolyi hitvallás is megőrizte a keresztségi hitvallás trinitárius szerkezetét és a sajátos üdvrendi tevékenységek hozzárendelését a szentháromsági személyekhez, köztük az Egyház megszentelésének és az eszkatológiai beteljesítésnek a Szentlélekhez kötését. Az (új)ariánusok és a „Lélek ellen harcolók” (pneumatomakhoi) tévtanainak cáfolataként azonban ki is egészítette a szentháromsági személyekre, különösen az egyszülött Fiúra és a Szentlélekre vonatkozó állításokat, hogy határozottan és egyértelműen megvallja az Atyával együtt a Fiú és a Lélek isteni természetét. A Szentlélek istenségét jelzi megnevezése, hogy ő Úr; kinyilvánítják tevékenységei, hogy éltető és a próféták sugalmazója; feltárja az Atyától (és a Fiútól) való származása; megvallja ünnepélyesen az Egyház, amikor ősi liturgikus hagyományában az Atyával és a Fiúval együtt dicsőíti.

A Communio most megjelenő számát annak szenteljük, hogy a Lélek tevékenységéről és személyéről elmélkedve elmélyítsük a „Hiszek a Szentlélekben” hitvallási kijelentés megértését. Tanulmányában Lukács Ottilia annak jár utána, hogy az ószövetségi hagyományok tanúsága szerint Isten Lelke hogyan „szólt a próféták szavával”. Lyoni Szent Irenaeus és Wolfhart Pannenberg pneumatológiájának kozmológiai vetületét értelmezve Puskás Attila arra hívja fel a figyelmet, hogy a Lélek tevékenysége nem korlátozódik az ember belső világára, a szellemi léttartományra és az Egyházra, hanem éltető és teremtő tevékenysége átfogja az anyagot, a fejlődést és az egész világmindenséget. Thomas Marschler miközben világos áttekintést nyújt arról, hogy a Szentlélek sokféle tevékenységére miként reflektál Aquinói Szent Tamás Summa theologiae című művének trinitárius, teremtéstani, antropológiai, szentségtani, erkölcsteológiai, lelkiségteológiai tárgyköreiben, azt is meggyőzően bizonyítja, hogy jókora túlzás az az állítás, mely szerint a nyugati-latin teológia megfeledkezett a Szentlélekről. Ez a vád annak az ortodox teológiának számos képviselője részéről fogalmazódott meg, amely ortodox hagyomány patrisztikus és liturgikus meghatározottságú pneumatológiai szemléletének sajátosságairól András Szabolcs kínál ökumenikus érzékenységgel átfogó képet. Ehhez az ökumenikus szempontú gondolati ívhez szervesen kapcsolódik Fazakas Sándor írása, aki miközben arról ad számot, hogy hatalmas életművében Karl Barth miként értelmezte
a Szentlélek munkáját, azt a széles körben elterjedt és egyoldalú gondolati klisét is jelentősen árnyalja, miszerint Barth teológiáját „krisztomonizmus” jellemzi. Gavin D’Costa a tanítóhivatali állásfoglalásokat is figyelembe véve kritikus mérleget készít a különböző típusú vallásteológiai megközelítések válaszairól arra a
kérdésre, hogy a Szentlélek hogyan van jelen és tevékenykedik a vallási tradíciókban, s ez miként viszonyul Krisztus üdvösségszerző és az Egyház üdvösségközvetítő küldetéséhez. Ha a Szentlélek jelenléte nem korlátozódik a krisztuskövető ember belső világára és az Egyház közösségére, hanem Isten Lelkének tevékenysége valamiképpen érinti az egész anyagi világot és a vallási tradíciókat
is, akkor nem meglepő, hogy számolnunk lehet és kell a Lélek jelenlétével az emberi kultúrákban is. Tanulmányában Török Csaba ennek a kulturális jelenlétnek, a „vestigia Spiritus”-nak a lehetséges módozatait, teológiai alapjait és a Lélek egyéb jelenléti módjaival való összefüggéseit latolgatja, szem előtt tartva a szabadság programját meghirdető modernitás alapvesztésének a problémáját is. A Szentlélek és kultúra kapcsolata azonban nemcsak úgy szemlélhető, hogy a teológiai reflexió keresi „a Lélek által elhintett igaz, szép, jó rejtett magjait” a kultúrákban, hanem úgy is megvalósulhat, hogy egy a Szentlélekhez szóló keresztény ima megihlet egy zeneszerzőt, melynek nyomán megszületik egy nagyszabású zenemű, mely részévé válik az európai és egyetemes kultúrának. Így keletkezett Gustav Mahlernek a „Veni Creator Spiritus” ősi pünkösdi himnuszából inspirálódó és azt feldolgozó Nyolcadik szimfóniája, melynek teológiai és zenei elemzését olvashatjuk Dorothee Bauer tanulmányában. A Lélekből és Lélekben élt élet tapasztalatairól olvashatunk abban a beszélgetésben, melyet Görföl Tibor készített Judith A. Merkle iskolanővérrel, a Niagara University professzorával, melyben szóba kerül a szekularizált társadalmakban is érzékelhető spirituális éhség jelensége, a Lélek tevékenységének észlelése, a szerzetesi élet mindenkinek felkínálható tapasztalata, valamint az intézmény és karizma összetett viszonyának értelmezése. Pneumatológiai számunkban közreadjuk Jan-Heiner Tück megemlékezését a 2023 júniusában elhunyt Peter Henrici jezsuita
atyáról, filozófusról, a római Gergely Egyetem professzoráról, a svájci Chur emeritus segédpüspökéről, a német Communio szerkesztőbizottságának meghatározó személyiségéről, akit rokoni szálak fűztek Hans Urs von Balthasarhoz éppúgy, mint Boldog Apor Vilmos vértanúpüspökhöz. Akik személyesen ismerték, tanúsíthatják, hogy papi, szerzetesi, egyházvezetői és tudósi szolgálatát a Szentlélek ajándékai, különösen a bölcsesség, az értelem és a tudomány adományai kísérték.

Puskás Attila