Communio 2024 3-4. szám – Az Egyház misztériuma és megújulása

Az Egyház hittel megvallott misztérium: „Hiszem az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat”. Az Egyház az örök Atya népeként, a megváltó Krisztus testeként és a megszentelő Szentlélek templomaként a Szentháromság misztériumában gyökerezik: belőle ered, kegyelmi erőterében él, feléje tart, hozzá vezet. A Szentháromság Istennel való bensőséges egyesülés és az egész emberiség egységének a nagy misztériuma. Benne folytatódik a Fiú és a Szentlélek üdvözítő missziója, Isten szétszóródott gyermekeinek összegyűjtése az Atya egyetlen népébe, melyben folyamatosan megvalósulhat a communio csodája: Krisztus igéinek hívő befogadása, az Eucharisztia és a szentségek hívő ünneplése és a szeretet diakóniája révén boldog közösségre léphetünk a Szentháromsággal, egymással, a szentekkel, minden kor minden Krisztuskövetőjével, s munkásaivá válhatunk az emberiség nagy családja kiengesztelődésének és üdvösségének. Az Egyház csodálatos misztérium, de tagjaiban, vezetőiben és intézményes formáiban folyamatosan megújulásra is szorul. Küldetését szem elől tévesztheti, egysége megbomolhat, szentsége beárnyékolódhat, katolicitása csorbulhat, apos tolisága megsebződhet. Megújulásának kettős záloga: folyamatos megtérése Krisztushoz és a Szentlélektől vezetett missziós lelkületének felszítása. Misztérium és megújulás. A misztérium nagysága igényli az Egyház megújulását. Ahogy a valódi megújulás is csak a benne hordozott misztérium újrafelfedezéséből és újraéléséből várható.

A mostani számunkban megjelenő írások e két fókuszpont körül rendeződnek, hol az egyik, hol inkább a másik szempontot állítva a megfontolások előterébe. Török Csaba tanulmánya mérleget készít a Ferenc pápa által 2021 októberében elindított szinódusi út tapasztalatairól, amely 2024 októberében a Püspöki Szinódus XVI. Általános Rendes Gyűlésével és a decemberben kiadott Záródokumentummal fejeződött be, számba véve a szinódus teológiájának lényegi újdonságait és jövőbeli perspektíváit. András Szabolcs a Keresztények Egységét Előmozdító Dikasztérium által Róma püspökének a szolgálatáról 2024-ben kiadott tanulmányt ismerteti, reflektálva néhány neves kortárs ortodox teológusnak a pápai primátussal kapcsolatos álláspontjára is. A dikasztériumi dokumentum összegzi a Szent II. János Pál pápa Ut unum sint kezdetű enciklikájára érkezett ökumenikus válaszokat, s egyben szervesen kapcsolódik a Ferenc pápa által kezdeményezett szinódushoz, hiszen a pápai szolgálatot a primátus és a szinodalitás viszonyának az összefüggésében értelmezi. Ugyancsak az Egyház egységének ökumenikus megközelítése a témája James F. Puglisi atya írásának, aki a katolizált anglikán lelkésznek, Paul Wattsonnak az angikán egyházi közösségnek a Római Katolikus Egyházzal való újraegyesülése, valamint a Keresztény Egységért Imahét bevezetése érdekében kifejtett fáradozásait mutatja be. Közismert Ferenc pápa elkötelezettsége a teremtésvédelem és az ökológiai megtérés mellett, de az kevésbé tudott, hogy XVI. Benedek / Joseph Ratzinger is az Egyház fontos feladatának tekintette az ökológiai problémákhoz való hozzászólást a keresztény teremtéshit alapján. Görföl Tibor írása erre irányítja rá a figyelmünket. Az Egyház megújulása elsősorban azon múlik, hogy tagjai mennyire azonosulnak személyes küldetésükkel testvéreik és minden ember javára. Lisa Lickona tanulmánya két „egyházi lélek” (anima ecclesiastica), Lisieux-i Teréz és Avilai Teréz lelkiségét, Krisztus- és egyháztapasztalatát hasonlítja össze vezérfonalként választva Ferenc pápa C’est la confiance kezdetű apostoli buzdítását, amelyet Kis Szent Teréz születésének 150. évfordulója alkalmából adott ki (2023. 10. 15.). Michael Casey ciszter atya írása minden bizonnyal felkelti az olvasók érdeklődését, hiszen egy alig ismert témát, a nevetés morális- spirituális értékelését taglalja a különböző szerzetesi hagyományok tükrében. Két tanulmány is foglalkozik az eucharisztia és az Egyház bensőséges kapcsolatával. A 20/21. század legjelentősebb ortodox teológusok közé tartozó Joánnisz Ziziúlasz az eucharisztia és az Egyház kölcsönös viszonyára reflektál; a korábbi canterbury érsek, Rowan Willams az eucharisztiáról mint az Egyház éltető forrásáról és mint Isten eszkatologikus ígéretéről elmélkedik. Írása a Pannonhalmi Főapátság által „Élő és holt kövekből épült templom” címmel megrendezett ökumenikus konferencián (2024. szept. 20.) elhangzott előadását tartalmazza, ahogy Christoph Schönborn bíborosnak az idők jeleire vonatkozó hozzászólása is az ugyanezen alkalommal előadott megfontolásait adja vissza. Egyháztani számunk végén a pannonhalmi konferencián tartott kerekasztal-beszélgetés anyagát közöljük.

Puskás Attila