A 2025-ös szentévre Róma „karácsonyi templomában“, a Santa Maria Maggioréban is megnyitották a szent kaput. A templom pompás mozaikjai császári uralkodóként mutatják a kisded Jézust — politikai üzenet volt ez a felfordulás korában.
Január 1-jén megnyitották a Santa Maria Maggiore szent kapuját. Ezáltal a 2025-ös polgári esztendő is „szent évvé“ lett. Ám nem ez volt az időpont kiválasztásának az oka. Sokkal inkább e nap karácsonyhoz való kötődéséről van szó: egy héttel, vagyis nyolc nappal a születése után kapta meg a kisded a Jézus nevet (Lk 2,21). Ősi idők óta a Santa Maria Maggiorében őrzik a jászolereklyét. Így ez a hely a karácsonyi templom Róma nagy bazilikái között, vagy —teológiai nyelven fogalmazva— a megtestesülés temploma. Ez a téma bő kifejtést nyer a templom diadalívének csodálatos késő ókori mozaikjain — a bibliai beszámolókra támaszkodva, ám mégis jellegzetes eltéréseket mutatva.
Ez különösen is szembeszökő azon a jeleneten, ahol megérkeznek a napkeleti bölcsek, hogy hódoljanak a kisded Jézus előtt. „Azután bementek a házba. Meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki.“ Akárhogy, akárhol képzeljük magunk elé a jelenetet, az biztos, hogy a Máté szerinti evangélium fenti mondatának (2,11) olvasója nem a Santa Maria Maggioréban látható képet fogja a lelki szemei előtt látni. Nem így ül egy újszülött gyermek, s nem így viselkedik egy nemrég szült anya. Még az istálló és a jászol Lukácstól ismerős, tudatosan szerény díszleteire sem kell gondolnunk ahhoz, hogy észrevegyük: ilyesfajta ülőalkalmatosság biztosan nem volt ott; a gyerekszobáinkban sem találkozunk effélével, s biztos, hogy a Máté által leírt házban sem volt ilyen. Nem másról van ugyanis szó, mint egy pazar császári trónról. Ezen ül a kisded Jézus, Mária pedig (a néző felől jobbra) tiszteletteljes távolságot tart tőle. A trón aranyból készült, ékkövek díszítik s értékes párnák borítják. Szárnyas lények tűnnek fel mögötte, amelyek szintén hiányoznak a bibliai szövegből. Sokkal inkább olyan segédszereplők, amilyeneket egy tróntermi jelenetben könnyedén el tudunk képzelni.
A Gyermek mint császár
Másképp fogalmazva: éppen itt, épp az Imperium Romanum fővárosában jelenik meg a császári ikonográfia keretébe foglaltan a kisded Jézus. A mozaikok az 5. században készültek, amikor az emberek még értették ezt a képi nyelvet. A város ekkor már nem volt állandó császári székhely, ám Róma és a császár elválaszthatatlanul összekapcsolódott az emberek gondolkodásában.
Hogy mily hihetetlenül erős volt ez az összekapcsolódás, megmutatkozik a korszak alaposabb vizsgálatából. Pár évvel korábban elesett Róma, vagyis évszázadok óta először ellenséges hadak foglalták el és fosztották ki. Lehet, hogy a nyugati gótok Alarik vezetése alatti 410-es betörése kevésbé volt drámai a valóságban, mint ahogy azt eredetileg gondolták, mentálisan mégis hatalmas sokkhullámot váltott ki az egész birodalomban.
A katasztrófára adott lehetséges válaszok egyik ez volt: a keresztények vétkesek a város immár nyilvánvalóvá vált hanyatlásában. Róma elhagyta régtől örökölt vallását, s ezért megbüntették az istenek. Ennek tükrében egyáltalán nem magától értetődő, hogy e megrázkódtatás után a keresztények még mindig a trónt, a birodalmat és a császárt ábrázolták. Vagy talán: éppen ekkor vált magától értetődővé. A Santa Maria Maggiore mozaikja ugyanis ezt üzeni: amikor elbukik a földi birodalom, akkor Krisztus bizonyul az igazi császárnak. Nem vonulnak ki az Imperiumból, hanem keresztény értelemben átfordítják és túlhaladják azt.
Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bibliai bölcsek apránként átléptek a politikai térbe, s a „szent három király“ lett belőlük. A Santa Maria Maggiore mozaikján egyértelmű a keleti eredetük: a fejfedő (fríg sapka) és a nadrág (ami szinte olyan, mint egy mai legging) árulja el ezt. Ezzel együtt itt még nem királyként tűnnek fel.
A keresztény időkben is szilárd mentális kapocs állt fenn Róma és a császárság között — sokkal szilárdabb, mint bármiféle politikai állapot. Ezt a következő századok mutatták meg igazán. Nem kell mindent jónak találnunk, ami ebben, ezzel a kereszténnyé átfordított birodalmi eszmével, ennek a nevében történt. Ám a 410-es katasztrófa után nyilvánvalóan nem volt mód visszavonulni egy tisztának vélelmezett bibliai világba. Ahogyan ma sincs lehetőségünk erre.
Török Csaba fordítása
Kép forrása: wirestock