Előszó
Európát
nem kell fölépíteni,
mint valami új birodalmat;
sem újraalkotni
a mitikus egység iránti nosztalgiából.
Európa fölfedezésre vár;
Európa nem politikai vagy lelki cél,
hanem eszköz
Isten gyermekei szabadságának
szolgálatában.
Íly módon
Európa a nyelvek, vallások, kultúrák
sokféleségét megőrizve
azzá válhatna,
amiként már jelen van az Egyházban:
közösség.
Az Egyháznak van tanítása, mondanivalója Európával kapcsolatban, s ez számtalan esetben összhangban áll Európa azon vezető politikusainak, gondolkodóinak nézeteivel,” hosszas töprengések után kialakított állásfoglalásaival, akik a li. világháború után elkezdtek dolgozni az új, egységes Európáért. A Communio szerkesztősége ezért tartja fontosnak, hogy Európa szellemi, lelki háttere az itt közölt tanulmányok segítségével világosabbá, jobban kivehetőbbé, ismét befogadottá váljon. A jelenkori francia teológiai irányzatok bemutatása pedig az európai horizontot teszi tágasabbá.
Tartalomjegyzék
| Ysabel de Andia: Európa keresztény gyökerei | 3 |
| Yues-Marie Hilaire: A Szentszék és a nacionalista kihívás a XX. században | 18 |
| Manfred Spieker: Nemzeti tudat és vallás | 27 |
| Geert van Dartel: Az Egyház a nemzetirtás súlya alatt | 36 |
| Eberhard Straub: Egy ország – sok nemzet | 42 |
| Wolfhart Pannenberg: Az egyházak és az európai egység | 50 |
| Joseph Dóré: Teológiai áramlatok Franciaországban a II. Vatikáni Zsinat után | 59 |
| XII. Piusz pápa: Az igazságos és tisztességes béke érdekében | 72 |