Communio 1995 – 2. szám – Istenről beszélünk

A teológia új utait bemutató szám címének láttán számos olvasó bizonyára előveszi könyvszekrényéből az 1969-ben megjelent művet, amely ugyanezt a címet viseli. A választás szándékos – tudatos: az itt következő tanulmányok olvasása indítást adhat, hogy szembesüljünk a negyedszázaddal ezelőtti kérdésföltevésekkel; következésképpen a szóbanforgó könyvnek a modern teológiai kutatást tárgyaló fejezeteit újra elolvassuk. Remélhetőleg lesznek olyanok is, akiket az egykori teológiai tanulmányaik során szerzett olvasás-, tanulás-élmények indítanak arra, hogy időt és szellemi energiát szenteljenek az evangelizá- ció szellemi hátterének, vagy a modem és posztmodern vallásosság kérdéseinek. Az elmúlt évtizedek hangzatos megfogalmazásai – emberközpontú teológia, a mai világot igenlő lelkiség, nyitottság a mai emberre – következtében többen vannak a hívők és mélyebben, tudatosabban hisznek? Vagy éppen ellenkezőleg, az ujságcímeket utánzó, figyelmet fölkelteni szándékozó, teológiai színezetű állításokról időközben kiderült tartalmi szegénységük sőt ürességük? Egyáltalán, lehetséges-e emberközpontú a teológia, amely, mint maga a szó mondja, Istenről szóló, értelmes emberi beszéd, következésképpen csak Isten állhat a középpontban. És ha Isten áll az értelmes, tudományos gondolkodás középpontjában, akkor az baj? Kik és miért hitették el a közelmúltban, hogy az ember kisemmizettnek érezheti magát, ha neki nem róla-önmagáról, hanem Istenről beszélnek? A keresztények Istene nem féltékeny az emberre; ellenkezőleg, keze alkotásának felülmúlhatatlan méltóságot adott. Minél inkább Isten áll az emberi gondolkodás középpontjában, annál mélyebben, igazabbul ismeri meg az ember önmagát.

Valamennyi kérdéskört nem tárgyalhatja kimerítően az itt következő néhány tanulmány, azonban távlatokat nyithat a hitelesen megújult, jelenkori teológiai irányzatok felé, amelyek nem közvélemény-kutatások alapján döntenek teológiai igazságok mellett vagy ellen, hanem a megtestesült Ige sugározta értelmi világosságnál. A Katolikus Egyház tanítását, struktúráját, szentségét, egységét, talán soha nem támadta olyan bonyolult – kifinomult, álságos módon a kortárs társadalom, mint éppen napjainkban. A kérdés most az, hogy az Egyház ennek láttán belelaposodik-e a világba? – vagy éppen ellenkezőleg, Istentől kapott hivatása tudatában merészeli teljes hűséggel képviselni Jézus Krisztust, aki az út, az igazság és az élet.