Előszó
A föltámadott Jézus Tamás apostolt közvetlen vallásos tapasztalásra szólította föl, amikor sebhelyes kezeit és oldalát megérinteni kötelezte a kételkedőt. Az apostolok vallásos tapasztalása közvetlenül Jézus Krisztusra irányult és a megtestesült Ige ezt a közvetlen megismerést a hit alapjává tette. A vallásos tapasztalás elméleti feldolgozása az idők során egyre fontosabbá vált, és a jelen szám tanulmányai ezt az elméleti tisztázást szeretnék előremozdítani. Ez az alapvetés lehetővé teszi az igazi hitbeli tapasztalás létrejöttét, melynek során a hívő ember felismeri élete egészének értelmét, ami viszont a hitet elutasító, következésképpen hitetlen ember előtt ismeretlen marad. Valamennyi nagy szent életében fölfedezhető a vallásos tapasztalás, ám túlzás nélkül mondhatni, legkiválóbb példáját ennek Szent Ágoston vallomásaiban találjuk. Ágoston számára a külső megismerés belső tapasztalássá vált és a végtelenség beszüremkedett erre a területre. A végtelen utáni vágy ezen látásmód szerint a végtelennek véges megtapasztalása. A végtelen megtapasztalása pedig a kereső ember szívét még nyugtalanabbá teszi, hogy az abszolút nyugalmat egykoron föltalálja Istenben.
A némileg időtlennek tűnő elméleti megalapozás mellett a jelenben zajló tudományos fölfedezésekre is fontos teológiailag és erkölcsileg reflektálni. Jáki Szaniszló bencés professzor egész munkássága ennek a jegyében zajlik, és az itt közölt tanulmánya a hírközlő eszközök által szétröpített hír: a klónozás mentén megfogalmazódott magatartásmintákat elemzi az egyetlen hiteles szempontból, ami egybeesik a keresztény valósággal. Jáki Szaniszló 1987-ben azt a Templeton-díjat kapta meg, melynek legnevesebb kitüntetettje a nemrég elhunyt Teréz anya. Nemzetközi szinten ismert munkássága kis hazánkban évtized múltán hozta meg a Széchenyi Társaság díjával fémjelzett elismerést.
Ratzinger bíboros liturgikus témájú kutatásai folyamatosan figyelmeztetnek, hogy vallásosságunk középpontjában a szent liturgia áll, amely Jézus Krisztus szavait és gesztusait ismételve, köréje szerveződik, s gyűjti egybe az egyházat. A liturgikus ének és zene sem lehet független attól, aki Útnak, Igazságnak, Életnek mondja magát.
Tartalomjegyzék
| Nikolaus Lobkowicz: A vallási tapasztalás | 3 |
| Josef Zverina: A vallási tapasztalás felvázolása | 6 |
| Heinrich Pompay: „Halálra szántak vagyunk, de élünk” | 9 |
| Peter Henrid: A hit megtapasztalása | 15 |
| Josef Sudebrack: Keresztény misztika és egyházi hit | 20 |
| Norbert Fischer: A „tapasztalás” Szent Ágoston Vallomásaiban | 28 |
| Albert Görres: Ismeri-e a lélektan az embert? | 37 |
| Jaki Szaniszló: Klónozás és érvelés | 48 |
| Joseph Ratzinger: A világ és az ember képe a szent zenében | 61 |