Communio 1997 – 4. szám – Krisztus az idők teljessége

Jeruzsálemi Szent Cirill önmagától és tőlünk egyszerre kérdezi: Ha Isten lényege felfoghatatlan, miért beszélsz róla? Nem marad adós a válasszal: a folyó vizét nem tudom kiinni, de azért szomjúságomat csillapítom belőle. A szemem sem tudja befogadni a napot, de miért ne használjam fel a világosságát? Vagy ha egy gyümölcsös kertbe lépek, miért ne ízlelhetném meg azt, ami nekem tetszik, vagy miért ne ehetnék annyit, amennyi jólesik? Az egyházatya ebből a néhány hasonlatból levonja az egyértelmű következtetést: Istent nem megérteni akarom, hanem dicsőíteni. Tudom, hogy hódolatom vajmi kevés, de megteszem kötelességemet.

A Communio szerkesztősége ugyanennek a kötelességnek akar eleget tenni, amikor az idők teljességéről és Krisztusról elmélkedő tanulmányokat ad közre 1997 karácsonyának ünnepén. Az idők annyira teljessé lettek Krisztustól, hogy a keresztény időszámítás is teológiai tartalmat hordoz, vagyis egyszerre vezeti Isten felé tekintetünket, és egyszerre beszél Istenről. Emberi nyelven, emberi módon, az emberi érthetőség határai között és annak korlátáit alázatosan beismerve; ám éppen ezért valósan, mert az ember Isten előtti helyzetéből, teremtmény mivoltából indul ki, s az Istenről szóló beszédet nem torzítja álságos dialógussá többé-kevésbé rosszul leplezett és negatív sugalma- zottságú gőgjében. A keresztény ember beöltözik Krisztusba, annak a közösségnek a kebelén, amelyet Anyaszentegyháznak nevezünk. Igaz, hogy a modern szóhasználat elhagyja a Mater megjelölést és a szent jelzőt az Egyház elől, de, mert az Egyház a keresztségben továbbra is újjászüli az emberiség újabb meg újabb nemzedékeit az isteni életre, azért a praktikus szóhasználat mellett az Egyház marad szent és misztikus Anya, vagyis Anyaszentegyház.

Az Egyház horizontális megközelítésének hívei — akik mindössze tömegmozgalmat, emberek és nem Krisztus alapította közösséget akarnak látni az évezredek óta zarándokútját járó Egyházban, amely ugyanakkor Krisztus misztikus Teste —, évtizedek vagy talán évszázadok óta támadják azt az eszkatologikus jelet, amelyet a papi nőtlenség az apostolok nemzedéke óta kihívásként fölmutat a világgal szemben. A cölibátus történetének hiteles forrásokon nyugvó tanulmányozása számos meglepetést okozhat a félretájékoztatottaknak éppúgy, mint a félretájékoztatóknak.

Ugyanez a helyzet azok esetében is, akik Bibliát és a tudományt csak egymással merőben ellentétesen, szembenállásban képesek értelmezni, s ennek következtében a Bibliát tudománytalanság címen a vádlottak padjára ültetik, hogy saját áltudományosságuk kortársaik előtt megdicsőüljön. Isten nem tudományos ismereteink hézagainak magyarázgatója, hanem az élő Isten, aki az embert értelmes gondolkodó lénynek teremtette, s rábízta a kinyilatkoztatást éppen úgy, mint a törvényeknek engedelmeskedő világmindenség megismerésének lehetőségét.

Krisztus az idők teljessége az idei karácsonyi ünnepeken is, ennek jegyében kíván minden olvasónak áldott, kegyelmekben gazdag ünnepeket

a Communio szerkesztősége