Communio 1998 – 3. szám – Veni Sancte Spiritus

A Szentlélek éve idestova befejeződik anélkül, hogy mindaz a gazdaság, amelyet a harmadik isteni személyről kétezer év keresztény gondolkodása a kinyilatkoztatásból kiindulva Vele kapcsolatban fölhalmozott, igazán visszakerült volna, ha nem is egészben, de legalább részben, a teológiai eszmefuttatásokon túlmenően a hívek hitéletébe; noha II. János Pál pápa mindent megtett a Szentlélek felé megnyílás érdekében. Számtalan templomban, sajnos, még a Szentlélek évében sem énekelték el pünkösdkor a szekvenciát, nem is beszélve a himnuszról, amely pedig odakívánkozna a hétköznapok imádságai közé is. Lassan – vagy inkább gyorsan? – kihunyó századunk szokása a Szentlelket mint az elfelejtett Istent emlegetni, Akit föl kell fedezni. Ennek a megállapításnak az első fele pontatlan, mert ha a Szentlelket valóban elfelejtette volna az Egyház, nem születtek volna imádság-költemények végig a középkoron át, sőt az újkorban is, nem szólva az értekezésekről, elmélkedésekről. Legföljebb az egyháziak feledkeztek meg róla az elmúlt egy-két évszázad során. A közismert himnuszt és szekvenciát elemző tanulmány segíthet újra ízlelgetni a megszokott szövegeket, fölfedezni azt a biblikus hátteret, amely az előző korok keresztényei számára ismertnek és természetesnek számított. A szépség Lelke a teremtés és a tudomány szépségén túlmenően a szent liturgia szépségének a Lelke is.

A neves német filozófus, Dietrich von Hildebrand a szokottnál keményebb szavakkal figyelmeztet az állítólagosán korkövetkezményekhez alkalmazkodó keresztény istentisztelet szándékos el- szegényítésére s az ebből fakadó veszélyekre, azonban a VI. Pál által is nagyra értékelt szerző gondolatmenetét az idén talán maga a Szentlélek segít majd mélyebben megérteni. A világhírű magyar bencés tudománytörténész, Jáki Szaniszló tanulmánya egyszerre mutatja be Newmant és kora tudományosságának mérhetetlen ambícióit. Az angol katolicizmus meghatározó alakjának gondolatai manapság szinte sugalmazottnak tűnnek, mert a tudomány indulása is bálványimádás, ha az emberi elme Istenről elfeledkezik. A Lélek azonban továbbra is ott fúj, ahol akar.