Communio 2007 1-2. szám – Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa

A Communio nemzetközi katolikus, teológiai és kulturális folyóirat magyar kiadása igyekszik követni az egy-két évvel korábban kidolgozott tematikát, lehetőleg párhuzamosan a világnyelveken megjelenő társaival. XVI. Benedek pápa teológiájának bemutatása a jelen szám elsődleges feladata, a tanulmányok többsége ezt célozza. Mivel a jelenlegi Péter-utód elődjéhez hasonlatosan részt vett a II. Vatikáni Zsinaton – igaz, nem zsinati atyaként, hanem mint az egyik legbefolyásosabb főpap szakértője – Jogos az érdeklődés a zsinat alatti munkássága iránt. A tanulmány szerzője, Norbert Trippen meglepetéssel szolgál, amikor bemutatja, hogy Frings bíboros milyen nagy mértékben támaszkodott a fiatal freisingi professzor meglátásaira, helyzet- értékeléseire.

Harmincnyolc évvel ezelőtt Joseph Ratzinger a Hesseni Rádió kérésére fölvázolta az Egyház akkori jelenéből, vagyis a zsinat utáni, ám nem annak tulajdonított válságából kiindulva a jövendőt. A vágyakat, az önáltatást félretéve, a múlt válságainak elemzéséhez fordulva megrajzolta annak az Egyháznak a képét, amelyet ma Krisztus földi helytartójaként vezet. A történelmi személyek megszólaltatásával áttételesen bár, de érthetően értelmezte az akkori helyzetet. Nem az isteni alapítású Egyház került válságba, hanem annak emberi intézményei, még inkább emberei. Jogos megjegyezni, ez a válság ma is tart, például a papi hivatás, a hűségben megmaradás terén.

A liturgia – istentisztelet XVI. Benedek eddigi életművében kivételezett helyet foglal el. Ebből egyenesen következik, hogy pápaként e téren erőteljesebben szólalt meg több alkalommal, főként, ha ez összefüggésben állt az Egyház történelmének folyamatosságával és a helyreállítandó egységgel. Két tanulmány segíti a legutóbbi pápai megnyilatkozások eredetének, hátterének áttekintését, feltérképezését. Mivel a szakrális nyelv, a latin használatának kérdése ismét fölvetődött, a magyar nyelvre eddig le nem fordított tanulmány közreadása e témakörben minden bizonnyal segíti az olvasó eligazodását, a pápa szándékainak helyes értelmezését.

A tanulmányok legtöbbjének szellemiségén érződik Hans Urs von Balthasar közvetett vagy közvetlen hatása. A filológia nagy tudósa, Christine Mohrmann patrisztikus ismeretével és a történelmi igazság elfogulatlan közvetítésével gazdagítja az olvasót.

A szerkesztőség itt mond köszönetét a begépelésben és szerkesztésben segítséget nyújtó Stefanits Józsefnének és Füzes Ádámnak, valamint a fordítóknak.

A szerkesztőség