Communio 2007 3-4. szám – Nemi identitás

A Katolikus Egyház Katekizmusa az Isten által akart egyenlőségről és különbözőségről az emberrel kapcsolatban a következőképpen fejti ki a kinyilatkoztatás és a vele egybehangzó tanítóhivatal álláspontját: „A férfi és a nő teremtve vannak, azaz Isten akarta őket: egyrészt mint emberi személyeket tökéletes egyenlőséggel, másrészt saját férfi és női mivoltukban. A ’férfiúi lét’ és a ’női lét’ jó és Isten akarta valóság: mindkettőnek, a férfinak és a nőnek elveszíthetetlen méltósága van, melyet közvetlenül Istentől, Teremtőjüktől kapnak. A férfi és a nő ugyanazzal a méltósággal ’Isten képmása’. ’Férfiúi és női mivoltukban’ tükrözik a Teremtő bölcsességét és jóságát” (369.).

Ez a beszéd „politikailag nem korrekt”, divatos kifejezéssel élve. A Katolikus Egyház azonban nem akar egyetlen „kor” szellemével – szellemiségével sem frigyre lépni, mert túl hamar özveggyé válna. Divatos az erkölcsök „fejlődésével” magyarázva jóvá hagyni mindazt, amit a hatodik parancsolat megszegésével az ember elkövethet. A divaton túlmenően veszélyes az egész emberi társadalomra nézve, ha az ideológia „vasbeton” falával is körülveszik e nézeteket, megvédendő azoktól, akik nem kérdőjelezik meg nemi identitásukat.

Közszolgálati rádióban vasárnap délelőtt két „politikailag korrekt” gondolkodású hölgy arról csevegett, hogy a szülők ne essenek kétségbe, ha a kamasz gyerekük azonos nemű társával éli meg a nemi élet első, valóságos tapasztalatait, a szülők fogadják el másságukat.

Nyugaton „haladóbb” gondolkodású művészek és pszichológusok a pedofiliát, a kiskorúval folytatott nemi kapcsolatot is megengedhetőnek tartják. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság kísérletet tett a pedofilia „normális” és patologikus fajtájának megkülönböztetésére. Azonban a Társaság a közfelháborodás miatt ettől elállt és a pedofiliát komoly pszichés zavarnak tartja.

A Communio magyar szerkesztősége a német-francia-angol és még tucat más nemzeti szerkesztőséggel párhuzamosan adja közre azon szakemberek tanulmányait, akik a „politikailag korrekt” ideológia kibontakozását, térnyerését ismerik, miközben a Katolikus Egyház tanítását elfogadják és helyeslik.

A Katolikus Egyház Katekizmusa három szakaszt szentel a homoszexualitásnak (2357–2359). Azt tanítja, hogy „pszichikai eredete nagyrészt feltáratlan”. Majd „e hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatételt jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.” Ez utóbbi tanács azonban nem sugallhat erkölcsi relativizmust, amit a liberális eszméket valló modern társadalom elvárna még a Katolikus Egyháztól is. Ez utóbbi, mert nem egy az emberi intézmények közül, hanem a kinyilatkoztatás letéteményese, csak kötelességét teljesíti, amikor figyelmezteti az embereket teremtett voltukra és az ebből fakadó kötelességeikre. Az Istentől akart és teremtett rend – vagyis az, hogy az ember vagy férfiként vagy nőként születik és él, valamint a két nem egy-egy képviselője között jöhet csak létre a házasság – szent és sérthetetlen.

Köszönet dr. Stefanits Józsefnének a kéziratok számítógépre viteléért, valamint a fordítók önzetlen fáradozásáért.

A szerkesztőség