Communio 2008 3-4. szám – Hit és gondviselés
Előszó

Szinte minden esztendőnek megvan a maga évfordulója, néha több is, csak győzzünk visszatekinteni, múltat idézni, tanulságot levonni, erőt meríteni, s aztán az ünnepléstől gazdagabban tovább haladni a jelen horizontján a jövő, a keresztény emberek számára a végső jövő felé. A helyi egyház más keresztény közösségekkel együtt a Szentírást ünnepli az idén, vagyis Szent Pál apostol egyetemleges ünneplését megelőzve ezzel akarta előmozdítani az Írás iránti tiszteletet, szeretetet. Az Írásokban testesül meg a Szó, az Ige, hogy el lehessen mondani: et Verbum caro factum est.

Az idén ünnepeljük a franciaországi Lourdes jelenéseit, 150 éve jelent meg Szűz Mária a pásztorleánynak, és rajta keresztül az e világ szemében kicsinyek kaptak meghívást, a magukat bölcsnek tartók pedig leckéztetést. Isten az ipari forradalom korában is szabad, tehet csodát, visszaadhat egészséget, ha akarja. XVI. Benedek pápa zarándokként ment Lourdes-ba, jelezvén a 150 éve ott történtek fontosságát. „Az ország a szegényeké és a kicsinyeké, vagyis azoké, akik alázatos szívvel elfogadták” – tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa az evangélisták nyomán.

Az egy milliárd hívőnél többet számláló Katolikus Egyház felelősei legalább fél évtizeddel előre kigondolják az ünneplendőket évre – hónapra – napra pontosan. De ha a következő években a két évezred gazdag történelméből nem akadna semmi kiemelkedő esemény, akkor sem kell zavarba jönni. Amióta az Ige testté lőn és közöttünk lakozék, van mit ünnepelnünk egész évben: az ő misztériumait. Vagyis Jézus Krisztus születését, szenvedését, halálát, feltámadását, mennybemenetelét és a Szentlélek eljövetelét. Ezért vagyunk gazdagok és rajtunk keresztül az egész emberiség, mert ezek ünneplése egyben szétosztásukat jelenti. Mindehhez nem kell évforduló, úgyis fordul az év.

A Communio jelen száma, melyet kezében tart a Tisztelt Olvasó, a maga változatos tartalmával erre a tényre szeretné irányítani a figyelmet. A szerzők föltett szándéka segíteni a tájékozódást az Egyház örök igazságai és a múló ma által fölvetett gondolatok között. Mindennek mértéke az igazság. Nem a Pilátus kérdezte mi, hanem a ki, Aki magáról mondotta: „én vagyok az út, az igazság és az élet.”

A pápa jövőre Afrikába, Angolába utazik, hogy a hittérítés ottani, ötszáz évvel ezelőtti kezdetére irányítsa a katolikusok figyelmét. Az évfordulók folytatódnak, de a fentiekben kifejtettek érvényben maradnak.

A szerkesztőség

Tartalomjegyzék
Előszó 89
Avery Dulles: Az isteni gondviselés és az emberi szenvedés titka 91
Michael Figura: Jézus színeváltozásának teológiai és misztikus jelentése az egyházatyáknál 100
Hans Maier: A rendes és a rendkívüli – A liturgia és a művészetek közti feszültségről 108
Vető Miklós: A német idealizmus és a kereszténység 112
Vető Miklós: Pap apja 121
Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem: Vallástudomány és a katolikus teológia 128
Lauren Pristas: A könyörgés a II. Vatikáni Zsinat misekönyvében -Antoine Dumas és a revízió szempontjai 135
Jaczkó Sándor: Nagy Szent Leó pápasága levelezése és beszédei tükrében 160
Adrian J. Walker: Párbeszéd, közösség és (vér)tanúság. – Gondolatok az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd kapcsolatáról 173
Puskás Attila: Rácsodálkozás a lét titkára 179
Puskás Attila: Misztikák – keresztény misztika 185