Előszó
Közel ötven éve nyílt meg a II. Vatikáni Zsinat (1962–1965), amelynek egyik legfontosabb dokumentuma az Egyházról szól, és az arról alkotott képet az elmúlt évtizedekben megújította. Ezért joggal foglalkozik a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) számos paragrafuson keresztül a zsinati tanítást figyelembe vevő egyházképpel, egyes – talán eddig eléggé figyelembe nem vett – vonásainak élesebb körvonalú megrajzolásával. Elegendő a szentek „egyessége” (régi fordításban) vagy „közössége” (új fordításban) kitételre gondolni és felidézni a KEK 948. szakaszát: A szentek közössége kifejezésnek két jelentése van: közösség a szent dolgokban (sancta) és közösség a szent személyek (sancti) között.
Sancta sanctis! Szentség a szenteknek – mondja a legtöbb keleti liturgiában a celebráns, mikor fölemeli a szent adományokat az áldoztatás előtt. A Krisztus-hívők (sancti) Krisztus Testével és Vérével (sancta) táplálkoznak, hogy növekedjenek a Szentlélek közösségében (koinónia) és azt közöljék a világgal.
Kulcsfogalom a közösség (communio, koinónia), amelynek árnyaltabb vizsgálata a szentségi élet számos területén természetfeletti gyümölcsöket teremhet. És egyáltalán a zsinati tanítás egyháztani részének befogadása, vagy idegen szóval, mert tágasabb jelentésűnek tűnik, recepciója a mind elmélyültebb kutatások szerint szintén teológiai eszmélődés tárgyává kell, hogy váljon.
A lelki javak közösségén (hit, szentségek, karizmák, szeretet) túlmenően létezik a mennyei és a földi Egyház közötti közösség, az úton lévők egységéből kiindulva, a szentekkel és a megholtakkal, ami az odaátiak közbenjárását, a még itteniek előbbre jutását eredményezi.
„Hisszük az összes Krisztus-hívő közösségét, tudniillik azokét, akik a földön zarándokolnak, akik az életből kilépve tisztulnak és akik élvezik a mennyei boldogságot, és valamennyien egy Egyházat alkotnak; hasonlóképpen hisszük, hogy e közösségben velünk van Isten és az ő szentjeinek irgalmas szeretete, akik könyörgéseinkhez mindig odahajtják fülüket.”
A Communio folyóirat jelen számának hasábjain közölt, az Egyházat változatos szempontok alapján vizsgáló tanulmányok megérdemlik az olvasók elmélyült figyelmét, mert régi szempontok fölelevenítésével, újabbak figyelembe vételével erősítik azok kapcsolatát az Egyházhoz – Anyaszentegyházhoz, akik az Istenbe vetett hit mellett meg tudják vallani: hiszem az Egyházat – amely egy, szent, katolikus és apostoli –, Krisztus Egyházát.
A Szerkesztőség
Tartalomjegyzék
| Előszó | 1 |
| Angelo Scola bíboros: Hinni az Egyházat | 3 |
| Henrique de Noronha Galvão: Az Egyház misztériuma Joseph Ratzinger teológiájában | 8 |
| Michael Figura: Fő és test, egy Krisztus – Eucharisztia és Egyház | 15 |
| Peter Henrici: Az újkor filozófiai egyházmodelljei | 29 |
| Bertram Stubenrauch – Michael Seewald: A Zsinat és az Egyház – Egy sokrétű ekkleziológia recepciójához | 43 |
| Török Csaba: Az Egyház mint communio – A közösség-gondolat teológiai értelmezésének kritériumai | 61 |