Communio 2012 1-2. szám – A család

A családról legtöbbször mint válságba került, sőt túlhaladott, következésképpen figyelmen kívül hagyható, méginkább hagyandó emberi közösségről esik szó.

A politikai korrektségükre adó, döntési helyzetben lévő „társadalommérnökök”, vagy a véleményformáló értelmiségiek ideológiai megfontolásból vagy egyszerűen napi rutingyakorlatként olyan ötletekkel állnak elő, amelyek látszólag az emberek közötti egyenlőséget, az egyéni szabadság korlátlanná tételét vannak hivatva előmozdítani, miközben a személy, a család és a társadalom építőköveit, alappilléreit rombolják, nem kevés sikerrel.

A romhalmaz láttán joggal fölmerül a kérdés: tényleg a család van válságban, az vált meghaladottá? Nem inkább a család egyes tagjai? Akik egymástól való, fokozódó elszigetelődésük következtében mindinkább kiszolgáltatottá válnak a mesterségesen gerjesztett, tévedhetetlennek hirdetett korszellemmel, ideológiákkal szemben.

Az Európai Unió olyan magatartásformákat népszerűsítő ún. „művészi” alkotásokat támogat jelentős pénzzel, amelyek a keresztény emberképtől fényévnyi távolságban vannak.

A Katolikus Egyház az elmúlt évszázadok alatt, de főként az utolsó évtizedekben egyetlen letéteményese és őrzője maradt a családdal kapcsolatos, egyetemes érvényű igazságoknak, értékeknek. A Család Éve ezeket volt hivatott az emberiség elé tárni olyan ellenséges szellemi légkörben, ami ritkán tapasztalható a történelem során.

A Communio nemzetközi teológiai és kulturális folyóirat valamennyi nemzeti szerkesztősége csatlakozott ehhez az értékmentő, értékeket felmutató munkához, a magyar szerkesztőséget is beleértve. Nem szociológiai tényfeltárást akart elvégezni, ami a kérdéskör negatív megközelítését jelentette volna, hanem pozitív irányultságú, teológiai jellegű tanulmányokkal hívta és hívja föl e szám lapjain a téma (család) gazdagságára és eddig ki nem aknázott lehetőségeire az olvasó figyelmét.

„A morális válságot törvényszerűen követi a demográfiai válság és a gazdasági összeomlás” – állítja egy szakember, kijelentvén: „A nemzeti identitás bölcsője a család.” Azt is lehet állítani: Az emberi személy bölcsője a család.

„A keresztény család mutatja és valósítja meg elsőként az egyházi közösséget, ezért »családi egyháznak« lehet és kell neveznünk. A hit, a remény és a szeretet közössége; az Egyházban egyedülálló jelentőséggel bír, amint az az Újszövetségből is kitűnik.” (KEK 2204.)

„A családon belüli kapcsolatok magukkal hozzák az érzelmek, a ragaszkodás és az érdeklődés rokonságát, amely mindenekelőtt a személyek kölcsönös tiszteletéből fakad. A család kiváltságos közösség, mely arra hivatott, hogy a házastársak lelki közösségét és egyetértését, valamint a gyermeknevelésben a szülők gondos együttműködését valósítsa meg.” (KEK 2206.) Ez az Egyház tanítása.

Az információ-elmélet témakörét elemző tanulmányok új kérdésföltevéseikkel feszegetik a mesterséges értelem jövőjét, annak hordozóit a hit szempontjából.

A Szerkesztőség