Előszó
A Communio folyóirat francia nyelvű változatának bevezetéseként Peter Henrici fölteszi a kérdést: „Eléggé katolikusak vagyunk?” A magyar szerkesztőség szintén erre szeretne rákérdezni az Egyház legkiválóbb teológusainak segítségével, tanulmányaik révén. Maga A Katolikus Egyház Katekizmusa is tisztázandónak tartja az Egyházat megillető négy jelző közül a harmadikat.
A „katolikus” szó azt jelenti, „egyetemes”, mind a teljesség, mind az „épség” tekintetében. Az Egyház kettős értelemben katolikus: Katolikus, mert Krisztus van jelen benne. „Ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus Egyház” (Antiochiai Szent Ignác: Szmirnaiakhoz írt levél 8,2). Benne Krisztus testének, mely egyesült a Fővel, teljessége létezik (Ef 1,22–23), ami magában foglalja, hogy az ő szándéka szerint megkapja tőle „az üdvösség eszközeinek teljességét” (II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat, 6): az igaz és teljes hitvallást, a teljes szentségi életet és az apostoli jogfolytonosságban fölszentelt szolgálatot. Ebben az alapvető értelemben az Egyház pünkösd napján katolikus volt, és az marad Krisztus visszajövetelének napjáig. (830.)
„Az Egyház katolikus jelzője – kezdi bevezető tanulmányát Peter Henrici – nem egykönnyen érthető meg. Az, aki magát katolikusnak vallja, az egy, szent, katolikus, apostoli Egyház tagjának, ebben a megvallásban egyszerre túl sokat és túl keveset mond ki. Túl sokat mond ki abban a mértékben, hogy sajátos, vallási önazonosságot akar megvallani, elhatárolódván más keresztény egyházaktól. Túl kevésről beszél abban a mértékben, hogy nem gondol arra: valamennyi keresztény saját hitvallásában megvallja az egyház (saját egyháza) katolikusságát.”
A tanulmányok szerzői polémiától mentesen, annál meggyőzőbb erővel fejtik ki érveiket az Egyház katolicitása mellett. Az új evangelizáció is ebben az összefüggésben kerül bemutatásra.
A jelen kettős számot záró egyháztörténeti tanulmány jelzi, hogy elérkezett az ideje az egyházi közelmúlt feltárásának, beleértve a II. Vatikáni Zsinatot és az azt követő – nemegyszer agyonhallgatott vagy félremagyarázott – eseményeket. A történész tárgyilagosságát elkötelezetten katolikus mivolta nem befolyásolhatja, ellenkezőleg! Az egyháziak kudarcait, az egyházi intézmények válságait nem lehet a megújulással járó gyermekbetegségnek tekinteni; a múlttal, annak válságaival szembe kell nézni, az okokat keresni-kutatni, és a hiú reményekkel leszámolni. Az Egyház katolicitását a történelem tárgyilagos felidézése nem sérti, ellenkezőleg, elmélyíti. Az Egyház és tagjai
katolikusok és még katolikusabbá kell válniok, ha igazán katolikusok akarnak lenni.
A Szerkesztőség
Tartalomjegyzék
| Előszó | 1 |
| XVI. Benedek Pápa: Üdvözlet dr. Jan-Heiner Tück professzor úrnak a Communio folyóirat 40 éves jubileumi szimpóziumára | 3 |
| Walter Kasper: A katolicitás mint krisztológiailag és pneumatológiailag megalapozott egység a sokféleségben | 5 |
| Elio Guerriero: Az Egyház katolicitása Hans Urs von Balthasar gondolkodásában | 18 |
| Michael Figura: A katolicizmus tágassága Henri de Lubac első műve, a Catholicisme szerint | 27 |
| Hermann J. Pottmeyer: Párbeszédstruktúrák az Egyházban és a II. Vatikánum communio-teológiája | 42 |
| Török Csaba: Katolicitás és új evangelizáció | 58 |
| Étienne Fouilloux: A katolicizmus Franciaországban és Nyugat-Európában XII. Piusz pápától XVI. Benedek pápáig | 69 |