Előszó
A jelen idők szellemi áramlatainak sokaságát lehetetlen áttekinteni. Ameddig a totalitárius eszmerendszerek legnagyobb túlélője, a keleti birodalom és csatlósainak erőszakszervezetek által állami szinten éltetett változata uralkodott, könnyebb volt az eszmék világát szemügyre venni a világ egyik felén, de a másik, nyugati részén is jól kivehető volt annak polírozott, szalonképessé tett változata. Az önmagát az igazság letéteményeseként ünneplő, haladónak mondott értelmiség megtette a magáét. Elfoglalta a média hadállásait, és megvalósította az ideológiai terrorizmust a politikailag korrekt neologizmusaiba öltöztetett, sokszor avítt eszméivel.
Amióta az eszmék szabad áramlása ráköszöntött az európai társadalmakra, és a szabadpiac fölöttébb manipulált törvényei szerint adják-veszik a gondolatkereskedők ugyancsak politikailag korrekt képzelgéseiket, a káosz fokozódik. A média világán túlmenően az eszméknek álcázott utópisztikus képzelgéseket egyes nyugat-európai államok törvényhozó fórumai szentesítették a parlamentáris demokrácia nagyobb dicsőségére-szégyenére. Közben milliós tömegek tüntetnek a józan ész jogainak tiszteletben tartásáért.
Ha valaki kiindulópontot keres a jelen helyzetben elsődleges feladathoz, jól teszi, ha magát az embert állítja vizsgálódásai középpontjába. Azt az embert, aki „szellemi lélekkel, értelemmel és akarattal fölruházott emberi személy, aki fogantatásától kezdve Istenre irányul és az örök boldogságra van rendelve” (KEK 1711). Ugyanakkor „az ember Isten képmása” (KEK 1700).
Egyedül a keresztény kinyilatkoztatás képes megmondani, valójában ki is az ember, akire veszély leselkedik: homályba borulhat.
A választ adásban segítenek az itt következő tanulmányok. E feladat sürgető, mert a bekövetkezett szellemi káosz legkisebb közös nevezője az ember lebontása, a férfi és a nő „csereszabatossá” tétele, s ezzel a két egymáshoz rendelt, egymást kiegészítő személy megsemmisítése.
Közeledik az I. Világháború kitörésének 100. évfordulója. Mivel a Communio nemzetközi katolikus folyóirat történelmi témáktól sem zárkózik el, az ilyen természetű tények, összefüggések bemutatása is feladata. Ezt célozza XV. Benedek pápa béketörekvéseinek ismertetése legalább néhány oldal erejéig.
Az előszó feladata csupán az olvasó figyelmének fölkeltése, s ennek remélhetőleg eleget tett.
A Szerkesztőség
Tartalomjegyzék
| Előszó | 1 |
| JEAN-MARIE LUSTIGER BÍBOROS: „Homályba borult templom vagyunk, ahol el van rejtve az ő dicsősége” | 3 |
| JEAN-BAPTISTE ÉDART: Androgün vagy a személyek közössége? | 7 |
| ANTOINE BIROT: A nemi különbözőség krisztológiai és szentháromságtani alapja – Adrienne von Speyr „Nemek teológiája” (NB XII) című műve szerint | 20 |
| TÖRÖK CSABA: Az emberi nemiség hitbeli értelmezése felé | 33 |
| GÖRFÖL TIBOR: Kétféle hajtás közös gyökérről – Karl Rahner és Hans Urs von Balthasar szellemi világa | 49 |
| MICHAEL GASSMANN: A lélek és az érzékek – Joseph Ratzinger egyházzene-teológiája | 72 |
| PHILIPPE CHENAUX: XV. Benedek és a Nagy Háború | 80 |