Communio 2014 1-2. szám – Egyetem, igazság, szabadság

Az egyetem az igazság és a szabadság kiemelten fontos színhelye, nem pusztán történelmi okokra visszavezethetően, hanem létének lényegét tekintve. Nem véletlen, hogy valamennyi zsarnoki rendszer, totális befolyásra törekedő államhatalom ellenségesen viszonyul az egyetemhez és legelsőnek az igazság kutatását igyekszik megakadályozni, és az igazság fényében föltárulkozó, az istenképiséget magán viselő emberhez méltó szabadság szétzúzását tekinti elsődleges feladatának. Tanulságos, hogy a francia forradalom emberei az egyenlőség eszméjére hivatkozva oszlatták fel az egyetemet, mondván: a magasabb szintű tudás és diploma megszünteti az emberek közötti, alapvető egyenlőséget. Ha ezt a nemzet meg akarja őrizni valamenynyi polgára számára, meg kell szüntetni a tudományok művelését, a magasszintű tudás intézményes továbbadását, be kell zárni az egyetemeket, kezdve a filozófiai és teológiai karon, folytatva az orvosi és bevégezve a haditudományi intézményeken. Ekkoriban bárki, ha képesnek érezte magát más meggyógyítására, diploma nélkül folytathatott orvosi praxist, szerte a forradalmi Franciaországban. Az eredményről jobb nem szólni.

A XX. század totalitárius rendszerei az egyetemet nem megszüntették, hanem kisajátították, saját ideológiáik melegágyává tették. A jelenleg terjedő globalizmusnak szintén vannak ötletei az egyetemmel kapcsolatban, s ha a kísérlet nem válik be, mint az ősi adomában, annál rosszabb a tényekre nézve, és a globalizmus szálláskészítőinek, híveinek, szószólóinak van még javaslatuk, bőségesen.

Hazánkban az egyetem intézménye kivette részét a negyven évig tartó pusztai vándorlásban, s amikor ennek vége lett, az egyetem új igényekkel szembesült. Ám az új elvárások éppen olyan kártékonyak az igazság és szabadság vonatkozásában, mint a korábbi, ideológiai igények. A sajátos, hazai helyzet akkor válik igazán érthetővé és jobbá tehetővé, ha a fölmerülő gondok a maguk legtágasabb összefüggéseiben kerülnek bemutatásra. A tanulmányok úgy szólnak az egyetem válságáról, hogy miközben az igazság és szabadság eszméje iránti elkötelezettségből jottányit nem engednek, a válság egyetemességéről sem hallgatnak. A keresztény Európa egyik legnagyobb intézmény-találmánya, az egyetem fönnmarad, vagy eltűnik, mert a történelem meghaladta?

Az egyetem jövendő sorsát kutatva, megfontolandók II. János Pál gondolatai a Katolikus Egyetem lényegét illetően:

„Az Egyház szívéből született Katolikus Egyetem beleszövődik az Egyetem intézménye eredetéig visszanyúló hagyományba, s mindig úgy mutatkozott meg, mint a kreativitás és a tudás terjesztésének páratlan központja az emberiség javára. Hivatásánál fogva az Universitas magistrorum et scholarium, ’a tanárok és diákok egyeteme’ a kutatásnak, a diákok oktatásának és nevelésének szenteli magát, akik szabadon alkotnak közösséget a tanáraikkal a tudás azonos szeretetében. A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztozik „az igazság fölötti örömben”, tudniillik az igazság keresésének, megtalálásának és közlésének örömében – ez a Szent Ágostonnak annyira kedves gaudium de veritate – a megismerés minden területén. Kiváltságos feladata, hogy „a szellemi munkában lényegileg egyesítse a valóság két rendjét, melyeket gyakran megpróbálnak szembeállítani, mintha ellentétesek volnának: az igazság keresését és a bizonyosságot afelől, hogy az ember már ismeri az igazság forrását.”

A Szerkesztőség