Communio 2014 3-4. szám – Család és Egyház

A címben szereplő Család és Egyház két, jól elkülöníthető téma, ez a tény rögtön világos az Egyház személyiségét tárgyaló tanulmány figyelmes elolvasása után. Tehát itt, e számban nem a két, az egyének és közösségek üdvösségét egyaránt szolgáló intézmény kapcsolatáról esik elsődlegesen szó. Nem is a családegyházról, hanem inkább a legutolsó rendkívüli püspöki szinódus témájáról, kiemelt módon a családról. Ugyanakkor a család és az Egyház nem választható szét, mert az előbbi az utóbbi keretében ismeri meg önmagát, szembesül Istentől akart rendeltetésével és megvalósítandó feladataival.

Ferenc pápa akkor helyezte a családtémát a világegyház püspökei együttgondolkodásának középpontjába, amikor az európai országok sorban megváltoztatják azokat a törvényeket, amelyek a családok megvédésére hivatottak, és az emberiség történelmét ősidők óta kísérik.

A Communio nemzetközi teológiai és kulturális folyóirat jelen számának késedelmes megjelenése okán azt tudja elmondani és mentségéül fölhozni a magyar szerkesztőség, hogy a legújabb tanulmányokat akarta közreadni, segítve ezzel az őszi püspöki szinódus előkészítését, jobb megértését.

Változhat-e az Egyház tanítása a családról, bármiféle kordivatot követve? A választ A Katolikus Egyház Katekizmusa adja meg, amelynek tekintélyét Szent II. János Pál pápa Szent Péter apostol utódaként, Jézus Krisztus földi helytartójaként szavatolta.

A családról legtöbbször mint válságba került, sőt túlhaladott, következésképpen figyelmen kívül hagyható, méginkább hagyandó emberi közösségről esik szó.

A politikai korrektségükre adó, döntési helyzetben lévő „társadalommérnökök”, vagy a véleményformáló értelmiségiek ideológiai megfontolásból vagy egyszerűen napi rutingyakorlatként olyan ötletekkel állnak elő, amelyek látszólag az emberek közötti egyenlőséget, az egyéni szabadság korlátlanná tételét vannak hivatva előmozdítani, miközben a személy, a család és a társadalom építőköveit, alappilléreit rombolják, nem kevés sikerrel.

A romhalmaz láttán joggal fölmerül a kérdés: tényleg a család van válságban, az vált meghaladottá? Nem inkább a család egyes tagjai? Akik egymástól való, fokozódó elszigetelődésük következtében mindinkább kiszolgáltatottá válnak a mesterségesen gerjesztett, tévedhetetlennek hirdetett korszellemmel, ideológiákkal szemben.

Az Európai Unió olyan magatartásformákat népszerűsítő ún. „művészi” alkotásokat támogat jelentős pénzzel, amelyek a keresztény emberképtől fényévnyi távolságban vannak.

A Katolikus Egyház az elmúlt évszázadok alatt, de főként az utolsó évtizedekben egyetlen letéteményese és őrzője maradt a családdal kapcsolatos, egyetemes érvényű igazságoknak, értékeknek.

A Communio nemzetközi teológiai és kulturális folyóirat valamennyi nemzeti szerkesztősége csatlakozott ehhez az értékmentő, értékeket felmutató munkához, a magyar szerkesztőséget is beleértve. Nem szociológiai tényfeltárást akart elvégezni, ami a kérdéskör negatív megközelítését jelentette volna, hanem pozitív irányultságú, teológiai jellegű tanulmányokkal hívta és hívja föl e szám lapjain a téma (család és Egyház) gazdagságára és eddig ki nem aknázott lehetőségeire az olvasó figyelmét.

A Szerkesztőség