Előszó
XVI. Benedek – Joseph Ratzinger 90. születésnapját az egész Katolikus Egyház megünnepelte, joggal. A katolikus teológusok ezen alkalommal ismét fölmérték eddigi munkásságát, és megállapították, hogy a XX. század többi teológusainak eredményeit túlszárnyalva az övé évszázadokra kihatóan maradandó. A Katolikus Egyház Katekizmusa megjelenésekor a nem katolikus teológusok elismerését is kiváltotta, mert úgy vélték, hogy többé a Katolikus Egyház hit- és erkölcsbeli tanítása nem foglalható össze egyetemleges érvénnyel. A KEK ennek ellenkezőjét bizonyította. A jelen pillanatban, amikor az általa kinevezett Gerhard Ludwig Müller bíboros prefektus befejezte munkásságát a Hittani Kongregáció élén, még inkább aktuális az ő teológiai tanításának megidézése a Jézus Krisztusról szóló háromkötetes munkájának fényében.
A Communio magyar változata a 90 éves XVI. Benedek – Joseph Ratzinger előtti tisztelgését azzal véli teljesíthetőnek, hogy az ő 1990-ben, az Osserva- tore Romano hasábjain megjelent, A hit mai akadályai címet viselő tanulmányából idéz az alábbiakban néhány szakaszt.
„Mint püspökök, akik országainkban felelősek vagyunk az Egyház hitéért, tegyük föl magunknak a kérdést: melyek manapság az emberek leggyakoribb nehézségei a katolikus hittel kapcsolatban, és mit tudunk ezekre felelni? Ami a kérdés első részét illeti, nincs szükség hosszú keresgélésre, hogy rábukkanjunk az első nehézségre. Az Egyház jelenlegi tanítását és gyakorlatát többnyire sajátos ellenállás fogadja. A progresszív katolikusok pedig szabályszerűen mindenre nemet mondanak. E sajátos ellenállás első eleme: nemet mondani a fogamzásgátlással kapcsolatos egyházi tanításra; vagyis erkölcsi szempontból egy szintre állítható bármiféle, a fogamzást megelőző szer vagy eszköz, s ezek alkalmazását kizárólagosan az egyéni lelkiismeret irányítja. A második: mindenfajta, ún. »diszkrimináció« megtagadása a homoszexualitással kapcsolatban. Ez bármely nemi tevékenységet etikai szempontból egyenértékűnek hirdet, egyetlen féltétellel: »szeretetböl« éljék meg, vagy legalábbis kárt ne okozzanak a másik félnek. Az Egyház tanításával történő szembeszegülését fejezi ki annak követelése is, hogy az újra házasodott elváltak az Egyház szentségeihez járulhassanak, valamint a nők papságának hangoztatása.
Világosan látszik, a nemet mondásban egymástól nagyon is különböző problémák keverednek. A két első követelés a nemi erkölcs területére tartozik, a másik kettő az Egyház szentségi rendjéhez. Közelebbről szemlélve őket kiderül, hogy jóllehet, látszólag különböznek, mégis kapcsolatban állnak egymással, mert mind az ember és az emberi szabadság jelenleg általánosan elfogadott képzetére épülnek.”
Nem szükséges bizonygatni, hogy közel három évtizeddel ezelőtt a nevezett teológus milyen érzékeny pontokat érintett, amelyekre az Egyház örök tanításából merítve megfogalmazta a korszerű válaszokat. Manapság, amikor az ember személyi szabadságát a Kinyilatkoztatás tanításának semmibe vételével vélik megvalósítani számos európai és Európán kívüli ország törvénykezése segítségével, szükséges emlékeztetni arra, hogy az ember, még ha akarná is, nem teremtheti meg saját magát semmilyen téren, így a születés adta nemi azonosság területén sem. A szentségeket illető egyházi tanítás eddigi folyamatosságát és koherenciáját sem lehet feláldozni a korszellemnek. Paul Poupard bíboros műveiben többször ismétli: „Aki a korszellemmel lép házasságra, hamarosan özvegy marad.”
Az idézett tanulmány a következő sorokkal fejeződik be:
„A modern egzisztencia sajátosan mély érzékenységgel rendelkezik, s csak akkor nyílik meg a hit felé, ha bizonyos kérdések előzetesen megvitatásra kerülnek. Ezt meg kell értenünk, sőt a kezdeményezésnek tőlünk kell kiindulnia. Csak ebben az esetben tudjuk felmutatni az egyetlen, hiteles alternatívát a hitben, amit a világ a liberális tapasztalat hajótörése után éppen úgy vár, mint a marxista kísérlet zátonyra futása után. Ez napjaink kereszténységének nagy esélye, ez a mi és korunk katolikusainak súlyos felelősége.”
Ezek a gondolatok semmit nem vesztettek aktualitásukból és a katolikus teológusok következő nemzedékei csak mindennek figyelembevételével maradhatnak meg katolikusnak. Isten éltesse az ünnepeltet!
A szerkesztőség
Tartalomjegyzék
| Előszó | 1 |
| Lukács László: A hit zarándokútján – az egyház communiójával | 3 |
| Puskás Attila: A Szentírás értelmezésének kérdése Joseph Ratzinger teológiájában | 24 |
| Török Csaba: Egyház és világ-Az „elvilágiatlanított” Egyház benedeki képe | 44 |
| A kilencvenesztendős XVI. Benedek – Joseph Ratzinger köszöntése -Jókívánságok | 62 |
| Szalay Mátyás: A „világi ész” meghaladásáról – Kiegészítő elemzés Don Javier Martinez érsek dolgozatához | 73 |