Communio 1994 – 4. szám – Isten örök Fia

„Az ember homályba takarja a Teremtő Atya eszméjét, mert nem fogad el már egy olyan Istent, aki felé térdenállva kell fordulnia.Kizárólag baráti alapon akarnak érintkezni az emberek, mint Istennel majdnem egyenlők, mint ember az emberrel, éspedig az ember Jézussal… Ha az ember pusztán Krisztusra szorítkozik vagy méginkább az ember Jézusra, Isten többé nem lesz Isten.” Joseph Ratzinger bíboros mondta ezt Vittorio Messorinak, a hitről folytatott beszélgetésük során. A Communio szerkesztősége az itt egybegyűjtött krisztológiai tanulmányokkal szeretné szolgálni azt a helyes teológiai gondolkozást, amely az Egyház tanítóhivatalának segítségével és irányításával a hívek hitét gyarapítja. A tanulmányok szerzői nem óhajtottak egyetlen „felkapott” teológussal sem polemizálni, pusztán a tények leszögezésével és teológiailag helyes kifejtésével akartak rávilágítani Jézus Krisztus megközelítésének, elfogadásának egyetlen helyes és lehetséges módjára. A karácsonyi időszak különös módon alkalmas arra, hogy az igehirdetésben, a személyes elmélkedésben és a hitoktatásban Isten örök Fia, a megtestesült Istenember: Jézus Krisztus álljon a középpontban. A téma kiválasztása tehát nem esetleges, hanem a karácsony ünnepe táján számtalan fórumon elhangzó egyéni teológiai vélekedéseket szeretné az objektív tanítás előterébe állításával kellően kiegyensúlyozni. A második évezred végén minden józanul gondolkodó ember előtt világos, hogy a társadalom számtalan területén eluralkodott relativizmus zsákutcába vezet. A Communio folyóirat olvasói bizonyára látókört tágítónak találják azt az írást, amely a sokarcú manipulációt nyíltan nevén nevezi, hiszen ismertté vált téveszmékkel szemben az igazság kimondása és annak minél szélesebb körű tudomásulvétele az egyetlen helyes cselekvés.

A Communio folyóirat II. évfolyamát fejezi be a jelen szám közzétételével. Folyóirat történetében ritkaságszámba megy, hogy egy szám két kiadást is megérjen. A Communio első jelentkezésekor ez történt.

Köszönjük az Egyház tanítása iránt érdeklődő olvasók eddigi támogatását és reméljük, hogy a következő években is haszonnal forgatják folyóiratunkat. A szerkesztőbizottság, amint az első szám beköszöntőjében Ígérte, a továbbiakban sem a kétértelműségek intellektuális nyelvezetén írt eszmefuttatásokat akarja közrebocsátani, hanem az Egyház tanítását az igaz hit gyarapítására.

Ezzel a gondolattal kívánunk Isten örök Fiának kegyelmeivel gazdag karácsonyt és új esztendőt!