Communio 1996 – 2. szám – Egyház és fiatalság

A fiatalság szó egyszerre jelentheti a fiatalok összességét és valami vagy valaki korának viszonylag csekély voltát. Az Egyháznak van fiatalsága, azaz évei számát nézve fiatal keresztények sokasága; ugyanakkor az Egyház mindig megőrzi saját fiatalságát, vagyis az idő – bár két évezred óta az Egyház ugyanaz – nem fog ki rajta.

A választ, hogy miért van így, Irenaeus egyik mondata akkor fogalmazta meg, amikor az Egyház még csak másfélszázados múltra tekintett vissza. „A kincs maga mindig fiatal és megtartja fiatalon az edényt is”. Az Egyház, az edény tehát tartalma, kincsei miatt maradt mindig fiatal s ezért képes bármely kor fiatalságával szót érteni.

A jelenlegi társadalom manipulátorai szeretnék egymás ellen kijátszani az Egyházat és a fiatalságot, vagyis a fiatalok sokaságát. A médiaértelmiség vezérei komoly erőfeszítéseket tesznek a fiatalok és az Egyház közötti kapcsolat fellazítására, megszüntetésére. Szeretnék megakadályozni az Egyház és a fiatalok találkozását. Nem erőszakkal, nyíltan, fölismerhetően, hanem rejtezve, alattomosan.

Amikor az Egyház a pápa személyében a fiatalok közé megy, akkor a Szentatya és a fiatalság között kibontakozott párbeszédet igyekeznek átértelmezni, a pápa üzenetének mondanivalóját eltorzítani, meghamisítani. Ám ez mégsem jár sikerrel olyan mértékben, amint ezt az értéksemlegesség prófétái szeretnék.

Miért? A fiatalok számára ők maguk az „élet üzenete” helyett csak a „halál üzenetét” tudják közvetíteni, mert a „halál kultúrája” nem adhat mást, csak önmagát. A pápa ezzel szemben az „élet üzenetét” és a „szeretet civilizációját” hirdeti. A másik ok, mert az Egyház lényegét nem ismerik. Az Egyház nem pusztán emberi közösség, amely közös hitét felajánlja a világ szolgálatában. Az Egyház sokkal több, mint csupán egy olyan közösség, amelyben „Jézus ügye” mindössze folytatódik. Az Egyház nem más, mint Krisztus misztériuma, az O Misztikus Teste. Ezért az Egyház fiatalsága a szó mindkét értelmében eleven valóság.