Communio 2008 1-2. szám – Eucharisztia

Idén májusban volt 70 esztendeje, hogy Budapesten megtartották a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Ennek az évfordulónak nem volt különösebben nagy visszhangja a hazai katolikus sajtóban, talán túl sok évfordulót ünneplünk időnként. Az emlékezés-emlékezet ereje is meggyöngülhet és az ünnepelt esemény világoskodó fényei is kihunyhatnak. Ez ugyan közhely, az emberi emlékezésre mégis érvényes.

Az Egyházban létezik azonban egy olyan isteni eredetű emlékezet-emlékezés, amely két évezred múltán sem veszített erejéből és fényei elvilágítanak az emberiség jövőjének végső horizontjáig, ami egyúttal esemény: a feltámadott Krisztus visszatér ítélni eleveneket és holtakat. A Communio nemzetközi katolikus teológiai és kulturális folyóirat több nemzeti kiadása szentelt az elmúlt hónapokban nagyobb figyelmet az Eucharisztia misztériumának. A magyar Communio hazai szerkesztősége e példákból inspirálódva szentel a mostani, kettős számban nagyobb teret e témának. Az eucharisztikus emlékezet-emlékezés jelenlét és egyúttal ajándék. A hívő ember számára Jézus Krisztus testének és vérének valóságos jelenlétéhez kétség nem férhet, és az isteni ajándékot a megszentelő kegyelem állapotában lévők bizton vehetik magukhoz, mint táplálékot az örök életre és e földi életre.

Az Egyház változatlan, változtathatatlan tanítását egy megváltozott világképpel rendelkező társadalomban nem mindig egyszerű elfogadni. Peter Henrici püspök írásában az Eucharisztia ekkléziológiai szempontjait tárgyalja a megváltozott filozófiai és tudományos világkép tükrében. Merészen rámutat arra, hogy a gyakori, szinte automatikus szentáldozások nagy száma nem feltétlenül a hit elmélyültségét, az erkölcsi élet minőségibbé válását tükrözi, inkább a válság jele, amelyet a bűnbánat szentségével összefüggésben is érdemes lesz szemrevételezni.

Olivier Boulnois a szeretet ajándékát ókori és középkori szerzők megközelítésén keresztül mutatja be, és nyomukban olyan következtetésekre jut, amelyek összhangban állnak az evangéliumi követelményekkel és az idők széljárásaitól meg nem változó keresztény etikában mindvégig jelen maradnak.

A XX. század pápái kivétel nélkül valamennyien foglalkoztak az Eucharisztia tanával, és tettek közzé e tárgyú apostoli körleveleket. Szimbolikus jelentőségű, hogy élete alkonyán II. János Pál pápa kibővítette a rózsafüzér titkait és a meglévőkhöz hozzáadott öt újat. Ezek a fényességes titkok. A boldog emlékű pápa 2002. október 16-án tette közzé enciklikáját a rózsafüzér gyarapodásáról és az egyik új titok az Eucharisztia alapításáról szól. Jelenlegi Szentatyánk, XVI. Benedek pápa eucharisztikus körlevele, a Donum caritatis kezdetű enciklikában az oltáriszentség iránti odaadóbb tiszteletet szorgalmazza, amely a hit kifejeződése és tanúságtétel az Eucharisztia szentségétől távol lévő emberek felé.

Az Eucharisztiától elválaszthatatlan az in persona Christi cselekvő pap, aki II. János Pál apostoli tanításában, evangelizációs útjai során elmondott beszédeiben állandóan jelen van. Az e témát röviden bemutató szerző több mint fél évtizeden keresztül foglalkozott a pápai tanítással és meglátásainak rövid összegzése a magyar teológiai irodalom nyeresége. A többi tanulmány is a keresztény hit elmélyítését célozza, és a szerkesztőség reméli, hogy sem a szerzők, sem a fordítók nem munkálkodtak hiába, önzetlen munkájukkal Krisztus Egyházának ügyét szolgálják. Az elmúlt év 3–4. számának témája – Nemi identitás – kristálytiszta katolikus hangvétele miatt pozitív fogadtatásra talált számos olvasónál, és a szerkesztőség jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a hazánkban mesterségesen szított szellemi zűrzavar nem éri el célját, a józan értelem és a természet-törvény, valamint természetfölötti törvény semmibe vételét. A Communio nemzetközi katolikus és kulturális folyóirat számos nyelven megjelenve, a következőkben is igyekszik megfelelni a harminchárom évvel ezelőtt megfogalmazott célkitűzésének. A nemzetközi Communio idén lépett a krisztusi korba.

Üdv az olvasóknak!

a Szerkesztőség